Order of Malta

A Máltai Rend legújabbkori története Magyarországon – a több évszázados szünetelés után - az első világháborút követő újjáéledéssel kezdődik. A trianoni összeomlás utáni bénultságból elsőként a Katolikus Egyház kezdett föleszmélni, és a magyar keresztény társadalom újra nekilátott a munkának. Ebben a rendkívül pozitív légkörben a Máltai Lovagrend 1925-ben követséget állított fel, és gróf Karátsonyi Jenő követ – a katolikus arisztokrácia tagjaival összefogva - elindíthatta a magyar tagozat megalakítását. 1927-ben a magyar máltai lovagok már a Budavári Koronázó Főtemplom kevéssel ezelőtt létesített Máltai Kápolnájában ünnepelhették patrónusuknak, Keresztelő Szent Jánosnak napját, június 24-én. Pontosan egy évre rá már kihirdetésre kerülhetett, hogy a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége Alapszabályát a Rend Nagytanácsa jóváhagyta. Ezzel az 1928. június 28-i közgyűléssel kezdődött a Magyar Szövetség ténykedése, amely a Rend eredeti hivatását, a felebaráti szeretetszolgálat intézményes támogatását célozta. A Szövetség első elnökének József főherceget választották meg.

Ludovico Chigi Albani della Rovere nagymester 1931-es látogatása Budapesten tovább erősítette a hazai lovagok elkötelezettségét, egyszerre magyarként és rendtagként, ami áldozatvállalásban is megtestesült. A Szövetség hosszú és körültekintő tárgyalások után megvásárolta a budai Várban a Fortuna utca 10. számú házat az irodák és a könyvtár elhelyezésére. A soproni, 1636-ban elvesztett ház és templom óta ez volt az első ingatlan, ami Magyarországon a Rend birtokába került.

A szociális elkötelezettség mind több karitatív egészségügyi intézményben öltött testet, és az első tíz esztendő mérlegét a Rend 1938. június 11–15. között Magyarországon megtartott világkongresszusán vonták meg. Ennek helyszíne a Magyar Szövetség elnökének, József királyi hercegnek a budavári palotája volt. Mindehhez időbeli keretül az ugyancsak Budapesten rendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus (május 26–29.) és az augusztus 20-i Szent István-ünnepségek szolgáltak. Maga a nagymester, Frà Ludovico Chigi della Rovere Albani személyes jelenlétével kiemelt módon hangsúlyozta a kongresszus fontosságát, amelyen hazánkkal együtt kilenc országból közel háromszáz rendtag gyűlt egybe. A jelenlévők ünnepélyes hitfogadalmat tettek, kijelentették ragaszkodásukat a Szentszékhez, és újfent leszögezték: hűségesek maradnak a Rend többszázados hagyományaihoz, és remélik a magyar nagyperjelség visszaállítását.

A háború azonban közbeszólt, a szép terv megvalósulása elébe gátat vetett. A rendtagok emberbaráti elkötelezettsége a háború szülte nyomorúság enyhítésére irányult.

A II. világháború végén bekövetkezett, előbb német majd szovjet-orosz megszállás felszínre hozta azokat a nemzetvesztő és keresztényellenes politikai erőket, amelyek akár barna, akár vörös színben, egyaránt esküdt ellenségei voltak minden történelmi értéknek, így a magyar történelmi osztályoknak, intézményeknek. A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének tagjai 1945 után vagy a hontalanság keserű kenyerét kényszerültek enni, vagy az otthoni megpróbáltatások sorozatát vállalták. A Bajorországban menedékre lelt József főherceg, a szövetség elnöke onnan próbálta egybefogni a külföldi lovagokat, 1953-ban bejelentett lemondásáig. A szövetség vezetése 1954. január 29-én megújult őrgróf Pallavicini Hubert jogi lovag elnökletével, Róma központtal. Az 1956-os forradalom leverése után Ausztria felé menekülőknek segítséget nyújtó segélyszervezetek között jelen volt a külhoni Magyar Lovagszövetség. A következő évtizedek az idegen talajban megkapaszkodás szívós munkája mellett magukkal hozták a lelki megújulást. A külföldi újjászervezés tíz éves jubileumán már komoly eredményekről hallhattak beszámolókat a résztvevők, majd a következő évben, 1965-ben elkezdődött Rómában a Szent István-zarándokház építése. Pallavicini Hubert 15 évig állt a Szövetség élén és szervezte a Magyarországon maradt társak támogatását, a Szövetség tagjaival és a rendi kormányzattal a kapcsolattartást és együttműködést. 1968 elején a Szuverén Tanács tagjai közé választották, ezért helyére ideiglenes elnök került báró Apor Gábor személyében. Egy év múlva a szövetség tagjai Nagykállói Kállay Kristófot választották elnökké, aki fáradhatatlanul dolgozott a Rend érdekében: fejlesztette az emigrációba kényszerült magyar máltai lovagok szervezetét, koordinálta tevékenységüket. 1984–1994 között - már mint nagykeresztes engedelmességi tartománynagy - ő volt a Máltai Lovagrend vatikáni nagykövete is.

A jobb szervezeti felépítést szolgálták a delegációk alapításai. Az Észak-amerikai Delegáció 1961-től tevékenykedik, a Német-nyelvterületi Delegáció 1969-ben, a franciaországi magyar máltai lo­vagok csoportja 1988-ban szerveződött.

A Magyarországi Delegáció 1990. április 17-i megalakulása nem volt előzmények nélkül. A Nyugaton élő magyar máltai lovagok már a hetvenes évektől rendszeresen kisebb gyógyszerküldeményeket juttattak Magyarországra és a szomszéd országokba. Ezek a nyolcvanas évek során egyre szaporodtak. 1986-ban a MMLSZ vezetői stratégiai döntést hoztak arról, hogy megérett az idő az intenzívebb és nyíltabb működésre Magyarországon. 1987 februárjában jött létre az első megállapodás a Rend képviselői és a magyar kormány közt, aminek folytán kamionszámra lehetett behozni a gyógyszereket, kórházi felszereléseket, és azt a Katolikus Egyház hálózatán keresztül szétosztani a megfelelő helyeken. Ezen az 1987. februári megbeszélésen jelen volt Kozma Imre atya is, a fiatal és dinamikus zugligeti plébános, aki hamarosan összetalálkozott Boeselager Csilla bárónéval, aki Németországból csatlakozott a tevékenységhez. Együttműködésük hamarosan egyre szélesebb és eredményesebb lett. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989 elején lett bejegyezve, az egyik első független civilszervezetként, az akkor megújult törvények szerint.

Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan, 1986-ban vett először részt magyarországi zarándok a Máltai Rend éves Lourdes-i zarándoklatán, majd 1988-ban a máltai lovagok már templomi öltözékben vonultak az újraéledt Szent István napi Szent Jobb körmeneten a Bazilikánál.

Ezután jöttek az 1989. évi nyári események, amelyekben a zugligeti plébániakert és a fiatal Szeretetszolgálat kulcsszerepet játszott, és a keletnémet menekültek befogadásával nemzetközi hírnévre tett szert. Az ezt követő romániai forradalom és röviddel később a jugoszláv háború, ahol a Máltai Rend teljes bevetéssel igyekezett eleget tenni ősi ispotályosi küldetésének, a Szeretetszolgálatot rövid időn belül az ország egyik legnagyobb és legelismertebb civilszervezetévé tette.

A Szövetség – a Magyarországi Delegáció 1990-es megalakulásával – azonnal bekapcsolódott a földrengésszerű társadalmi átalakulás áldozatainak intézményes fölkarolásába. Az első jelentős hazai rendi esemény 1992-ben volt, amikor a Máltai Lovagrend Magyarországon tartotta az Európai Ispotályosi Konferenciát. 1993-ban a magyar máltaiak rendezték Szolnokon a X. Nemzetközi Máltai Tábort, mely újabb jelentős nemzetközi sikert jelentett.

Frà Andrew Bertie nagymester először 1993-ban járt Budapesten, majd 2008-ban bekövetkezett haláláig még háromszor tüntette ki látogatásával a Magyar Máltai Lovagok Szövetségét. Az őt követő Fra’ Matthew Festing nagymester szintén többszöri látogatással biztosította nagyrabecsüléséről a Magyar Szövetséget éppúgy, mint a Szeretetszolgálatot.

A Máltai Rend magyar tagjait összeköti a tudat, hogy az általuk felvállalt kettős célkitűzés - a hit szolgálata és a gyengék, betegek, elesettek támogatása - valamint Rendünk és magyar tartományának hagyománya mély és komoly elkötelezettséget jelent. Elhatározásuk, hogy a XXI. században is elfogadják a kor kihívásait és a Máltai Lovagrend szellemiségében alakítsák életüket és tevékenységüket.

Irodalom:

-      „Máltaiak”, Legeza László C.G.M. és professzor Török József Ch.C.H., 1999

-      „Máltai Rend Magyar Lovagjai 1530–2000”, Vajay Szabolcs, 2002

-      „A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve 1928-2003”, 2003

-      „Máltai Lovagok a Budavári Nagyboldogasszony Templomban”, MMLSz, 2016

-      „Máltai Hírek”, 1995 óta, negyedévenként