Hírek
Elhunyt Kozma Imre atya
Mély megrendüléssel, de a Mindenható akaratában megnyugodva, közöljük Rendtársainkkal és olvasóinkkal, hogy Kozma Imre atya, nagykeresztes tiszteletbeli konventuális káplán, a Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, ma hajnalban elhunyt.
Linkek a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége által kiadott gyászjelentéshez és a Magyar Máltai Szereretszolgálat honlapján megjelent nekrológhoz.
Két éve interjút adott a Magyar Katolikus Rádiónak, amelyben ezt mondta: "Hiszek Istenben és az elvégzett munkában." Ez volt vezérlő elve egész életen át. A cselekvő kereszténység példája volt. Ez a tenniakarás vezetett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-es megalapításához, amelynek haláláig elnöke volt. A világ konfliktuszónáiban - a romániai forradalomban, a délszláv háborúban, Afrika legnehezebb helyzetben lévő országaiban - és most az ukrajnai háború idején is, imáin kívül a humanitárius segítség megszervezésével is segített a szenvedőknek. Hitte, hogy Isten szavát, a megbékélés és a megbocsájtás üzenetét meghallják majd a harcolók.
1990-ben lett a Szuverén Máltai Lovagrend tagja mint magisztrális káplán. 1998-ban tiszteletbeli konventuális káplán, 2009-ben nagykeresztes tiszteletbeli konventuális káplán rangemelésben részesült. Élete utolsó időszakában is dolgozott, és a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége rendházában celebrált rendszeres szentmiséin megismerhették a hívek a világ aktuális kérdéseiről formált véleményét is. Közéleti ember volt, és a közélet, a politika zűrzavaros vizein mindig Isten szándékai szerint mutatott irányt azoknak, akik meghallgatták.
Háború idején mindig a béke szükségességét hangsúlyozta. A Mandinernek adott utolsó interjújában így beszélt: "Szerintem a rosszat csak jóval lehet legyőzni, harc által valódi megoldás nem születhet. Egy korábbi interjúban említettem: a békekötéshez mihamarabb el kell jutni odáig, hogy az ember akár veszíteni is tudjon. A békénél nincs nagyobb tét!"
A nemzet sorskérdései is foglalkoztatták, Budai Ilona népdalénekes temetésén ezt mondta: „A magyar múltnak megtartóereje van, ez az erő képes elviselni a jelent, s elbír a jövővel is. Mindez nagyon is szükséges ebben a téveteg, hagyományozott értékeit játszva föladó modern világban.”
Mosolyát, rendtársi ölelését, a nehézségek ellenére is töretlen derűjét nem feledjük.
