Hírek
Meghalt Cserháti Ferenc püspök Ch.G.C.C.H.
76 éves korában, hosszú és türelemmel, hittel viselt betegség után lépett át a földi létből az örökkévalóságba 2023. július 22-én.
Püspöki jelmondata jellemző volt egész személyiségére: Caritas omnia vincit, azaz a szeretet mindent legyőz.
A szeretet, a derű sugárzott belőle minden pillanatban. Személyiségének másik fontos jellemzője volt a pontosság – akár teológiai tanulmánynak is beillő szentbeszédeit mindig leírta, – és az elképesztő munkabírás.
1947-ben született Túrterebesen, egy kis községben, a mai Románia területén, Szatmár megyében, szegény földműves családban. Gyulafehérváron folytatott teológiai tanulmányok után ugyanott szentelték pappá 1971. április 18-án. Erdély nagy püspöke, Márton Áron volt a szentelője, akinek később egy ideig ceremonáriusa volt. Ezt követően Kaplonyban majd Máramarosszigeten volt káplán. 1979-ben, Ceausescu Romániáját elhagyva, Németországban telepedett le, 1979-1980-ban a frankfurti St. Georgen Filozófiai-Teológiai Főiskolán, majd 1982-ig az innsbrucki Leopold Franzens Egyetemen folytatott tanulmányokat, és utóbbin teológiai doktorátust szerzett.
1982-től 1984-ig a müncheni St. Margaret plébánia káplánja volt, ezt követően a müncheni Magyar Katolikus Misszió vezetője, plébánosa. 1985-től a müncheni Magyar Caritas Szolgálat elnöke,
1990-től 1991-ig a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola docense volt.
1991-től a Kardinal Mindszenty Stiftung kuratóriumának tagja.
Mindszenty József időskori küldetését folytatva lett „a szétszórt magyarság hű pásztora…”:
1996-tól 2006-ig a külföldön élő római katolikus magyarok püspökének, Miklósházy Attilának európai delegátusaként szolgált, majd 2006-tól a külföldi magyar lelkipásztori szolgálat koordinátora lett.
2003-ban pápai káplán címet kapott, 2004-ben lett a Szuverén Máltai Lovagrend tagja.
2007. június 15-én XVI. Benedek pápa centuriai címzetes püspökké és esztergom-budapesti segédpüspökké nevezte ki. Esztergomban szentelték püspökké 2007. augusztus 15-én.
Ferenc pápa 2023. február 3-án elfogadta – életkorára való hivatkozással benyújtott – lemondását a segédpüspöki hivatalról és nyugállományba helyezte.
Nemcsak az egyház, hanem az állam is elismerte érdemeit. 2021. március 15-én, a nemzeti ünnep alkalmából megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét a világon szétszóródott magyarság érdekében végzett fáradhatatlan munkájáért.
A Máltai Lovagrend káplánja 2004-ben magisztrális káplán, 2011-től tiszteletbeli konventuális káplán, 2020-ban nagykeresztes tiszteletbeli konventuális káplán rangban. 2016-tól haláláig a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége vezető káplánja volt.
Rendszeresen ő celebrálta a novemberi, halottak napi Requiemet a Máltai Lovagrend tagjainak. Ezeken a miséken évről évre hitünk egyik legnagyobb titkáról, a feltámadás bizonyosságáról beszélt.
Utolsó, 2022-es Requiemjének szentbeszéd-részlete, most, visszatekintve színes és gazdag, a lovagrendet és az egész katolikus közösséget szeretettel támogató és segítő életére megrázóan aktuális:
„Így vagy úgy, de valamiképpen mindenki tovább szeretne élni még a halála után is: élni szeretne utódaiban és mások emlékezetében. Élni szeretne saját tetteiben, műveiben, hírnevében, irataiban, diplomáiban és kitüntetéseiben; hadd ne soroljam: az irodalomban és a történelemben, a művészi alkotásokban és az emléktáblákon, a sírköveken, vagy éppen egy nemesi címerpajzson, amelyet időnként megáldunk és elhunyt rendtársaink emlékére szépen elhelyezünk a híres budavári Mátyás-templom dicső falai között, a Máltai kápolnában. Mindez azonban csupán vergődés az emberi lét földi dimenziójában, kilátástalan beletemetkezés az evilági mulandóságba, amelyről már az ókori zsoltáros is búslakodva énekelt: „Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt” (Zs 103, 15-16) „Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás: gyorsan elszállnak, hamar végük szakad” (Zs 90, 10)
Az éremnek, a halandó emberi valóságnak azonban van egy másik, egy örök és maradandó dimenziója is. Számunkra, élő emberek számára a halottak valóban elenyésznek, de nem Isten és a halálba szenderült egyének számára, amint erre Pál apostol is szépen utal, amikor arról szól, hogy „Isten lesz minden mindenben” (1 Kor 15, 28). Athéni beszédében megerősíti: „Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28); az Isten nemzetségéből valók, az Isten fiai, az örök létre teremtett gyermekei vagyunk.”
Szeretetét, gondoskodását ugyanúgy érezzük, és a mi szeretetünk is töretlen – bár itt a Földön már nincs velünk.
Visy László
Fotó: Magyar Kurír
Galéria
