Order of Malta

Török József 1946. augusztus 30-án született Makón. Édesapja Török Gyula tanulmányait a szegedi orvosi egyetemen végezte, de a közszolgálatban helyezkedett el. A Kisgazda Párt makói szervezetének egyik vezetője, majd 1948-ban nemzetgyűlési képviselő volt. Édesanyja Vajda Julianna, aki idős korától hozzá költözött. Büszke volt arra, hogy minden írásának első olvasója édesanyja volt egészen a 104 éves korában bekövetkezett haláláig. Édesanyja volt legfőbb támasza, akinek elvesztését éveken át gyászolta. Édesanyja nemcsak első kritikusa volt, közös munkájuk eredménye pl. a Ben-Hur fia c. könyv magyar nyelvre történt fordítása.

Török Józsefnek egy bátyja volt, István, aki 1962 őszén országos első helyezést ért el a „Furfangosok” című műveltségi vetélkedőn. Újságíró, majd jogász szeretett volna lenni, de a makói gimnázium három éven át nem javasolta továbbtanulásra, mivel nem volt KISZ-tag. Elment dolgozni, és később levelező tagozaton szerzett jogi végzettséget, amikor már nem kellett iskolai ajánlás a felvételéhez. Egyetemi tanulmányai után disszidált, előbb műfordításokból élt, majd a Szabad Európa Rádió stockholmi tudósítója lett. Fiatalon elhunyt.

A KISZ-től való tartózkodása miatt Török József sem tudott továbbtanulni, bár kitűnő eredménnyel érettségizett a makói József Attila Gimnáziumban, 1964-ben. A Makói Múzeum igazgatója, Tóth Ferenc vette maga mellé segédmunkásként, itt került közvetlen kapcsolatba a történelem-tudománnyal. E közben folyamatosan érett benne a papi hivatás utáni vágy is, végül 1970-ben jelentkezett kispapnak a Székesfehérvári Egyházmegyébe. 1974-ig a budapesti Központi Papnevelő Intézetben tanult, majd 1975. június 24-én Székesfehérvárott pappá szentelték. Tanulmányait tovább folytatta a Papnöveldében, ekkor írta doktori értekezését a pálos rend liturgiájának eredetéről és történetéről. 1976-ban teológiából doktorált, disszertációja alapján később a Pálos Rend konfráterévé választották. Közben 1974 és 1976 között az ELTE Eötvös Kollégiumában Mezey László professzor paleográfia-diplomatika-kodikológia kurzusának hallgatója volt. Mezey professzort egész életében szakmai példaképének, mesterének tartotta.

Pappá szentelése után három évig, 1978-ig Csepel-Belvárosban káplán, itt ismerkedett meg a papi hivatás lelkipásztori feladataival, amit később, egyetemi tanár korában sem hanyagolt el.  Közben folytatta történelmi tanulmányait Mezey László vezérletével, majd a Magyar Tudományos Akadémia középkori kódextöredék-kutató munkacsoportjának (Fragmenta Codicum Kutatócsoport) lett tagja, közreműködött a töredékkatalógus első kötetének elkészítésében.

Professzorai tanácsára megpályázta és 1978-ban elnyerte a francia állam ösztöndíját, így két évet tölthetett történelem-, valamint az egyháztudomány segédtudományai szakos hallgatóként a párizsi Sorbonne Egyetemen, az Institut Catholique-on és a Sorbonne École Pratique des Hautes Études IV. Section keretében, de a Collège de France egyháztörténetet is érintő előadás-sorozatait is hallgatta. 1980-ban az Institut Catholique-on teológiai doktorátust (Doctorat de Théologie) szerzett. Disszertációját francia nyelven írta a Pray-kódex liturgikus részeiről.

Hazaérkezése után, 1980-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (akkori nevén a Hittudományi Akadémiának) egyháztörténésze, közép- és újkori egyháztörténeti tanszékének vezetője lett, címzetes rendkívüli tanárként. Nyilvános rendkívüli tanár 1983-tól, nyilvános rendes tanár 1986-tól volt. Egyetemi feladatai mellett a Központi Papnevelő Intézet rektorhelyettese volt 1986–1987-ben. 1990 és 1992 között a Hittudományi Kar dékánja.

Papi munkáját professzori állása mellett is folyamatosan végezte, az akkor még a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozó Máriaremetén, valamint 1982-től a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomban minden vasárnap szentmiseáldozatot mutatott be, felkarolva a ministránsokat és a Szendrei Janka alapította krisztinavárosi szkólát. Vasárnapi szentmiséit mindkét helyen 2019 októberéig megtartotta, amíg ereje engedte.

Hivatása, római katolikus egyháza mindennél fontosabb volt számára. Határozottan szembeszállt mindennel, ami a legkisebb mértékben is veszélyeztette egyházát, akár belső, akár külső irányból jött az. A hit védelme oly fontos volt számára, hogy akkor is harcolt érte, ha tudta, hogy ez esetleg a papi előmenetelét veszélyeztetheti. Bátran kiállt a külső veszélyekkel szemben, jöjjön az akár liberális, akár bolsevista irányból. Mint történész, pontosan ismerte a francia forradalom liberális és a bolsevista forradalom kommunista hatásait, és küzdött ellenük elsősorban a történelemtudomány eszközeivel, de gyakran a szószékről is. Különösen a papnevelés volt a szívügye. Ministránsait igyekezett rábeszélni a papi hivatásra, mert sohasem feledte, hogy őt is egykori plébánosa erősítette meg pályaválasztásában. Fontos volt számára, hogy a kispap tanítványai eljussanak a felszenteléshez. Ha előfordult, hogy mégis kiléptek, akkor azt mély bánattal vette tudomásul.

A papképzésen túl 1990-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanszakának liturgika és liturgiatörténelem tanára. Tanított 1976 és 1993 között az Országos Magyar Cecília Egyesület budapesti nyári kántorképző tanfolyamán, 1994–2006 között a szabadkai püspökség teológiai-kateketikai intézetében, 1990–2005 között a székesfehérvári hitoktatóképzőben, s vendégelőadóként az ELTE-n is, ahol 2007-ben c. egyetemi tanár lett.

Rendszeres foglalkozottja volt 1989-től a Magyar Rádiónak. Szent II. János Pál pápa 1991-ben történt magyarországi látogatásakor Czigány György mellett ő tudósított a Magyar Televízióban valamennyi pápai programról, ettől kezdve a Magyar Televízió és a Duna TV vallási műsorainak gyakori vendége volt. A Magyar Rádió épületébe állandó belépővel rendelkezett. 1994-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját. A 2002-ben bekövetkezett politikai változás után nem kapott meghívást a médiába, egészen a közelmúltig.

1990-ben az Ecclesia Szövetkezetnek elnökhelyettese lett, 1993-tól elnöke. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoportjának tagja, a Collectanea Vaticana Hungariae kiadványsorozat szerkesztőbizottságának elnöke. 1993-tól a Communio magyar változatának szerkesztője, 1994–2001 között a Teológia felelős kiadója. A Mikes Kiadó munkatársa, számos könyv szaklektora, a Magyar Katolikus Lexikon szakírója. 1988-tól az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága, ill. utóda, a Doktori Tanács bíráló bizottsági tagja vagy opponense. A Magyar Egyházzene, a Folia Theologica folyóiratok és a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok sorozat szerkesztőbizottságának tagja. A Societas Liturgica nemzetközi tudományos társaság, a Magyar Történelmi Társaság, a Magyar Egyházzenei Társaság, a Magyar Szemiotikai Társaság, a Pulszky Ferenc – Magyar Múzeumi Egyesület, az Egyetemi Levéltárosok Szövetsége, a Nemzetközi Egyetemtörténeti Kutatócsoport hazai szekciója, a Szent István Társulat és a Szent István Akadémia tagja. A Pro Renovanda Cultura Hungariae, a Barokk kálváriákért alapítványok kuratóriumi tagja.

Török József professzor kimagasló szinten foglalkozott a tudományokkal. Vallotta, hogy a történész és az egyháztörténész között az a különbség, hogy az egyháztörténész tudja, Isten a történelem ura, irányítója a végső győzelem felé, de olykor megengedi, hogy mi emberek közreműködjünk benne, olykor rosszul, máskor jól, de a végső győzelemhez kétség nem férhet. Művei egy része kimagaslóan tudományos jelentőségűek (akár történelem, liturgia vagy egyházzene területén), de mint pap sohasem feledte, hogy Jézus Krisztus tanítását nemcsak a tudósok felé kell közvetítenie, hanem minden emberhez, ezért fontos szerepet játszott életében a közművelés, népszerűsítés. E miatt vállalt jelentős médiaszerepeket, s írt ismeretterjesztő könyveket, folyóirat cikkeket.

Jelentősek magyar nyelvű publikáció, francia nyelven íródott tanulmányai, valamint francia- és latin nyelvről történt könyvfordításai. A Magyar Tudományos Művek Tára 2019. november 28-ig 366 művét sorolja fel, mely korántsem teljes, többek között hiányoznak belőle az alapos lektori tevékenységei, és az azóta megjelent könyvei. Több mint 40 könyve jelent meg. A magyar egyháztörténetről századonként egy kötetet írt, melynek utolsó kötete 2020. január 28-án kerül ki a nyomdából, ezt már nem élhette meg. Jelentős tudományos és ismeretterjesztő szakirodalmi hagyatéka még sok évtizeden át meghatározó és véleményformáló lesz az egyháztörténészek és a történészek köreiben.

Munkásságát 1991-ben címzetes préposti méltósággal, 1998-ban pápai prelátusi címmel ismerték el. 2000-ben Stephanus-díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

Török József 2000-ben a Máltai Lovagrend magisztrális káplánja lett, 2010-tól tiszteletbeli konventuális káplán. Elsősorban a rendtagok lelki programjaiba kapcsolódott be, lelkigyakorlatokat és lelki napokat vezetett, de részt vett több karitatív programon, így a Máltai Lovagrend éves Lourdes-i zarándoklatán is. 1999-ben meghatározó dolgozatot írt a rend történetéről. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége megalakulásának 75. évfordulójára 2003-ban kiadott Emlékkönyvbe ő írta a Máltai Rend egyetemes és magyarországi történetét bemutató fejezeteket. 2019 őszén ő lett a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége megújult Fortuna utcai rendházának kápolna igazgatója.

2017-ben nyugállományba vonult, mint professor emeritus.

Súlyos, gyógyíthatatlanul előrehaladott betegségét 2019 októberében diagnosztizálták. Sok szenvedés után, 2020. január 24-én 2 óra 30 perckor tért meg Teremtőjéhez.

Írta: Legeza László, C.G.M.

Fotók: Thaler Tamás