Hírek
Martos Levente Balázs püspök megáldotta a bécsi Pázmáneum új orgonáját
Június 3-án, Szentháromság vasárnapja vigíliáján Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, biblikus professzor, a Pápai Biblikus Bizottság tagja, a Központi Papnevelő Intézet rektora, a Máltai Lovagrend magisztrális káplánja mutatott be ünnepi szentmisét a bécsi Collegium Pazmanianum kápolnájában, és megáldotta az idén négyszáz éves intézmény új orgonáját.
„Örökkévaló, hatalmas Isten, Te azt akarod, hogy szívünk örömével szolgáljunk Néked, ezért zenével és hangszerekkel dicsérünk Téged. Te megbíztad szolgádat, Mózest, hogy készíttessen harsonákat, hogy az áldozat ünnepén megszólaljanak. A választott nép fuvolák és hárfák hangjával énekelte Neked magasztalását. Az apostol arra buzdít bennünket, hogy teljes szívünkből örvendjünk és énekeljünk Neked” – a szentmisében a dicsőítés és a bevezető után került sor a bécsi Pázmáneum új orgonájának megáldására.
„Ebben az ünnepi órában kérünk: áldd meg ezt az orgonát, hogy dicsőségedre szóljon, és szívünket felemelje Hozzád. Ahogy a sok síp összhangban szólal meg, Egyházad tagjaiként kölcsönös szeretetben és testvériségben egyesüljünk, hogy egy napon az angyalokhoz és szentekhez csatlakozhassunk a Te dicsőségedre szóló öröménekben. Ezt add meg nekünk Krisztus, a mi Urunk által.”
A szenteltvízzel való meghintést és tömjénezést a jubilus követte: Kovács Róbert Ausztriában élő magyar orgonaművész ünnepélyesen megszólaltatta az új hangszert, amely a Varga Kft. taksonyi orgonaépítő műhelyében készült Snopper Zsuzsa belsőépítész, bútortervező tervei alapján, a Collegium Pazmanianum szecessziós kápolnájához illeszkedő stílusban.
Prédikácójában Martos Levente Balázs a kápolna titulusa kapcsán a Jézus Szíve-tiszteletre utalt, továbbá arra, hogy „az Úr irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag”. Az esztergom-budapesti segédpüspök kiemelte, milyen fontos megértenünk és gyakorolnunk az olvasmányban leírtakból következő Isteni magatartást: a könyörületet, az irgalmat, a türelmet.
A mai Bécset, annak színes, sokféle népességét összehasonlítva a kétezer évvel ezelőtti Korintussal a szónok arra bátorította a hallgatóságot, hogy ne féljenek, hanem Isten segítségével vállalják ezt a kihívást. Elismerően szólt a bécsi közösség összetartásáról és hűségéről, hogy rendszeresen összegyűlnek imádkozni. A korintusi közösség tele volt ellentétekkel, feszültségekkel, velük „mindig csak a baj volt” – mondta. – Egyesek szerint valamelyikük meg is pofozta Szent Pált; első, békítő szándékú levele pedig csak olaj volt a tűzre. Ennek ellenére Pál apostol küzdött értük és szerette őket. Nincs olyan közösség, amelynek ne lennének konfliktusai. Mégis törekedni kell az egységre, úgy a közösségen belül, mint önmagunkban – hangsúlyozta a püspök. – Pál apostol pedig ezt a nehéz közösséget levele végén a Szentháromság nevében megáldja.
Homíliájában Martos Levente Balázs az ünnephez kapcsolódóan a Szentháromság oszthatatlan egységéről is elmélkedett. A háromszemélyűség, ami sokakban a megosztottság érzését keltheti, éppen az ellenkezőjét jelenti: az egységből következő erőt, a három személy tökéletes harmóniáját. Isten minket is közösségbe hív, az egységből következő erő és a szeretet komplementer viszonyának megélésére – tette hozzá a püspök.
Prédikációjában a béke égető aktualitásáról is szólt, arról, hogy egy külhoni magyar közösségben milyen fontos a béke és az egység; hogy egy ilyen törékeny világban milyen kevés lehetőség van a folytonosságra, és hogy ezt egy jól működő közösség milyen csodálatosan tükrözheti.
A szentmise befejező részében Ablonczy Bertalan Bécsben magasabb tanulmányait végző fiatal orgonaművész játszott egy darabot az új hangszeren.
A közösség nevében Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora köszönte meg az esztergom-budapesti segédpüspök szolgálatát, az orgonaművészek közreműködését és az adakozók jótékonyságát.
Forrás: Collegium Pazmanianum, Magyar Kurír
